Hol vannak már azok a „régi szép idők”, amikor a Rayo őrült Paco kezei alatt úgy támadott az aktuális ellenfélre, mintha nem lenne holnap, sem segunda división... Hiszed, vagy sem, de már vagy három éve. Azóta a Rayo megmerült a hispán salétromban, s reményekkel telve próbál idén újra bennmaradni a legjobbak között.. immáron Míchel vezetésével.

Lehetne foglalkozni sokat a tegnap este történtekkel, azonban nem fogok, mert kevés az időm azt gondolom, hogy előzetesen körülbelül ez volt a reális elvárás. Az ellenfél hazai pályán kitette a szívét a saját közönség előtt, hogy aztán egy óra alatt totálisan szét is hajtsák magukat, nekünk pedig ebben a vegyesvágott, alig játszó csapatunkban pillanatnyilag ennyi van. A továbbjutás minden valószínűség szerint meglesz, illetve máris sokkal érdekesebb, hogy mi lesz a folytatásban.

Nagyot változott a világ a Valencia elleni döntetlen óta. Nem csak a csapattal, de magával Valverdével is.. pontosabban Valverde megítélésével. Az internet sötét bugyraiban is szépen lassan elhalkulnak a „Valverde out” rigmusok, s a többmillió Barca szakértő ugyanilyen tempóban ugrik át a „jÓvanMá, dE mÉrnEm MaLcoLm jÁtsZik” mondókára.. Az FC Barcelona, és don Ernesto tehát köszönik szépen, jól vannak. Stílusosan, gólokkal legyőzve a legősibb riválist valagnyi önbizalmat szerezve tiszteletet parancsolóan húzhatja ki magát a társaság a Sevilla-Tottenham-Inter-Real fogat után... mert ezt bizony faszikáim kimaxoltuk. Agyig.

Barcelona - Real Madrid 5-1 (2-0)

Egyszer egy volt főnököm egy magánbeszélgetés során azt mondta magáról: én annyira erős vagyok, hogy akkor is csinálok valamit, amikor nem csinálok semmit. Sokat gondolkodtam azon, hogy ez milyen nagyképű duma volt, - ami részben persze igaz is -, de arra is rájöttem, hogy tulajdonképpen amúgy igaza volt. Egy ember, egy karakter akkor igazán jelentős, ha cselekvése, vagy nem cselekvése, ha jelenléte vagy jelen nemléte ugyanannyira lényeges, ugyanakkora hatással bír a környezetére, a helyzetre, vagy annak a csoportnak a működésére, amelynek ő a részese.

Hogy miért érdekes ez a sztori? 

Hajtás után mondom: