– mondta volt unottan egy mindenhez (is) értő haverom a bárnak támaszkodva a sarki kocsmában egyik este, amikor megjelentek a turisták. Természetesen egyetlen olasz nem volt közöttük, vagy ha volt is, tán csak egy maroknyi... pont, mint az Interben.  Szóval jah, jönnek a digók!

Elnézve és a lehetőségekhez képest követve az uralkodó szurkolói hangulatot, azt érzem/gondolom, hogy nagyon sokan elégedetlenek a csapat körüli történésekkel, illetve elsősorban Valverde munkásságával. Hát akkor legyen, íme egy értékelő, amit egy örök elégedetlen ember írt volna a tegnap látottakról.

Arra emlékeztem, mikor volt legutóbb négy nyeretlen bajnokink zsinórban: amikor Luchóval majdnem elszórakoztuk az egymillió pontos fórt 2016 tavaszán. De őszintén szólva arról fogalmam sem volt, mikor volt utoljára egymás után öt meccsünk a ligában győzelem nélkül. Sajnos a twitter sem sietett segítségemre (illetve valószínűleg de, csak nem találtam meg), úgyhogy jobb híján egyszemélyes manufaktúrában kerestem ki - senki nem mondhatja, hogy nem dolgozom meg a sztárgázsiért. Előzetesen egyébként 2003 őszét tippeltem megfejtésre, de tévedtem, négynél hosszabb vesszőfutás akkor sem volt.

Három alkalom kellett hozzá, de most már biztosan állíthatom: vuduparaméterek belőve, ha akarnám, se tudnám elrontani ezek után a beharangoknak a jövőre gyakorolt hatását. A titok nem nagy, viszont kicsi. Amikor esélyesnek vélem magunkat, nem győzünk, amikor viszont azt mondom, hogy semmi esélyünk, akkor meg igen! Tehát máris ideírom a végső konklúziót: ma este SEMMI esélyünk a Valencia ellen!