Emlékeim szerint eddig két alkalommal mondtam előzetesen azt, hogy esélyesei vagyunk a következő meccsnek, ami azért döbbenetesen magas szám, mert alig kezdődött el a szezon, ráadásul én meg eddig összesen írtam két beharangot. Tekintve, hogy mi lett a vége, nyilván nem marad más számomra, mint az, hogy ezúttal sok mindent írhatok, de a saját esélyeink mellett semmit.

FC Barcelona - Athletic Bilbao 1:1

Két dolog jut eszembe a baszkokról a tegnapi meccs után. Az első az, hogy ezeknek a többsége már 19-20 évesen olyan szőrös, mint a „főszereplő” egy török pornófilmben a nyolcvanas évekből. A második, pedig, hogy rohadtul kiváncsi lennék honnan a heréből húzzák elő ezeket a fantasztikus kapuspalántákat.

A hétközi, meglehetős blamára sikerült vidéki túrát követően, szerencsénkre és a Sevillának köszönhetően, kaptunk ajándékba egy 3-0-ás vigasz-tapaszt, így ma délután más elvárás nem is igen lehet, mint rosszkedvre borítani a baszk elvtársakat és maradni a tabella élén.

Győzni és három pontot szerezni - ennél nem is kívánhatunk többet.

Vagyishát a lófaszt. Dehogynem!

Leganés - FC Barcelona 2:1

Tegnap a lefújás után – már az értékelőn gondolkodva – azon kaptam magam, hogy gyakorlatilag rezzenéstelen arccal vettem tudomásul Ernő második vereségét. Nem volt bennem düh, nem volt bennem folyamatos kérdéseket felvető gondolatok tömkelege, nem villantak be elmulasztott ordító helyzetek, vagy elfuserált utolsó passzok.. semmi. Ürességet éreztem, tanácstalanságot. Ugyanazt a tanácstalanságot, amit a játékosokon láttam tegnap este. Egy motiválatlan, tanácstalan Barcelónát.

Beindult a nagyüzem, most már menthetetlenül megfullad, aki nem tapos eléggé. A Leganes következik a sorban, a liga aktuális tökutolsója, akiknek eddig mindösszesen egy kiizzadt döntetlenre futotta, még a második fordulóban - tegyük hozzá: elég kemény sorsolással kezdtek (Bilbao, Sociedad, Real Madrid, Villarreal, Eibar). Akárhogy is, optimális ellenfélnek tűnnek arra, hogy kiköszörüljük a vasárnapi csorbát.