Hosszú idő után először gondolhatjuk úgy, hogy a nyár a lehetőségekhez képest optimálisan telt. Oké, egy picit (illetve sokan minden bizonnyal nagyon) szorítottunk a spanyoloknak, valamint Messinek és Mascheranónak a vébén, de annyi baj legyen, hogy ezek a kívánságok nem annyira teljesültek. Viszont a mercato és az előszezon kifejezetten biztatóra sikerült, és talán most először nyilatkozott olyat Messi, amire titkon egy ideje már igencsak vágytunk.

Megkezdtük hát a bajnoki szezont, jól is kezdtük, illetve lényegében ott folytattuk, ahol tavaly abbahagytuk. Még mindig domináns a játékunk, a kiscsapatok erre nyilván visszaállással reagálnak, mi pedig labdát járatunk, keressük a területeket, amik eleinte nincsenek, aztán ahogy fárad az ellen, egyre jobb eséllyel találjuk meg azokat. Jellemzően a meccs vége felé, de leginkább azután, hogy Messi egy pontrúgással kikényszeríti őket a bunkerből.

Nekem ez a szerdai Joan Gamper kupa mindig egy kicsit olyan, mint amikor a katonák megkapják az utolsó eltávot a nagy bevetés előtt. Ilyenkor jöhetnek a felelőtlen részeges kufircolások, vagy az ígeretek az asszonynak, hogy kinyírok mindenkit, kitüntetéssel a nyakamban térek vissza, összeházasodunk... Jelentem nagyjából ez is, az is letudva. Aztán persze már csak a szerencsétől függ, kit melyik tűzfészekbe dobnak le. Lehetett volna az első nagy roham mindjárt Mordorban, vagy akár a hidegrázós és egyre vérfagyasztóbb denevérbarlangban... ahogyan opcó volt egy bemelegítő kocogás valahol a mályvacukorfingszagú rózsaszín pónivölgyben is. A Barca most valahol a kettő között kezdheti meg a hadjáratot, ráadásul hazai placcon, jól ismert hadtéren. Hajtás után jön az Alavés.

Félig-meddig elkezdődött a szezon, vagyis lezajlott a nulladik mérkőzés, ami az előző szezon kései zárása, de még hivatalosan nem az eleje az újnak, viszont inkább ide tartozik, mint oda. Szóval értitek. 

Beleugrok a közepébe és kimondom: az FC Barcelona első csapata számára a 2018/19-es szezon elsődleges célkitűzése a Bajnokok Ligája megnyerése lesz. Az egyik ok pedig, ami miatt ezt gondolom, meglehetősen egyszerű: Lionel Messi életkorából kijön az, hogy reálisan tekintve még ez, illetve a következő a szezon az, amikor mindenképpen esélyesként indulunk neki a kihívásoknak. Már akár ez is elég lehetne, de van tovább is, a hajtás után.