Úgy döntöttem, befejezem a jósolgatást. Erre a szezonra legalábbis mindenképpen. Felsorolni mindet nem fogom, mert nem akarom önmagam alkalmatlanságát mindenáron bizonyítani, de legalább három-négy alkalommal fordult elő eddig, hogy kialakítottam magamban valamilyen véleményt, abból megpróbáltam következtetéseket levonni, tendenciákat bemutatni, aztán a következő alkalommal mehetett is a kukába az egész. Persze ez nem kizárólag az én hibám, működne normálisan ez a szezon, nem pedig ilyen hülyén! Össze-vissza!

Érdekes(en ismétlődő) periódusokat élünk meg mostanság. Mi, szurkolók és a csapat is. Hullámhegyként jött ugyanis a két Real meccs, amelyet követett egy kevésbé izgalmas Rayo, majd megint felugrott a pulzusunk a Lyon visszavágó okán. Most ismét „visszatérünk a földre” egy bajnoki okán, majd a válogatott szünetet követően durvulunk csak be igazán egy Atlético-MU kombónak köszönhetően. Oda pedig úgy érkezhetünk meg az Espanyol-Villarreal páros után, hogy lényegében már április első felében eldőlhet a bajnoki trófea sorsa.

Mondtunk már ilyet ebben a szezonban (is), és biztosan fogunk is még, de eljött egy újabb sorsdöntő pillanat. Vagy – ahogy például Piqué is nyilatkozta a Rayo után – egy újabb döntő vár ránk. Mint ahogy vár még egy a kupában, néhány a bajnokságban, amíg matematikailag nem dől el, illetve a BL-ben is, amíg csak eljutunk.

Meggyőződésem, hogy nem én vagyok az egyedüli szurkoló, aki szeretné megtudni, vagy megérteni, mi és miért történik az FC Barcelona székházának falai mögött. Eleve, mi alapján dönt a vezetőség úgy, hogy egy-egy játékost leigazol, vagy mi alapján költenek el teszem azt x millió dollárt erre, vagy arra a projektre? Miért van alkalmazva az az irgalmatlan sok szakember a klubnál, meg miért vanak azok a kis mérőeszközök a játékosok hátán az edzések alatt? Meg eleve, miért ne ehetnének töltött libamájat az öltözőben, mint anno Ronaldinho, ha egyszer annyira szeretik?

FC Barcelona - Rayo Vallecano 3:1 

A mai értékelő több oknál fogva is a minimalizmus jegyében zajlik majd. Egyrészt a tegnapi mérkőzésen a csapat épp annyit villantott, amennyire szükség volt (vagy annál talán egy picivel többet), másrészt holnap is kaptok egy posztot, ami – számomra legalábbis – egy olyan szemszögből világít rá a klubra, amire mindig is kiváncsiak voltunk, és nyújt majd betekintést a hátterek mögé... De erről bővebben majd szűk 24 óra múlva, most maradjunk tegnapi a darázsirtásnál.